Vidovszky György

      vendégrendező


      Új bemutató a Cirókában: A Lepkeoroszlán
       Vidovszky György vendégrendezővel Sárosi Gábor beszélgetett, 2017 októberében.

       Immár harmadik előadásának megrendezéséhez látott hozzá a napokban Vidovszky György, aki korábban nagy sikerrel vitte színpadra a Cirókában Hamupipőke történetét, és a Ludas Matyit is. Az elmúlt 15 évben ifjúsági előadásai és gyermekszínházi rendezései nagy ismertségre tettek szert és mind a szakma mind a közönség elismerőleg nyilatkozott róluk. Most arra készül, hogy ismét bevegye a Ciróka nagyszínpadát, és egy különleges, itthon még ismeretlen mesén keresztül üzenjen a fiataloknak, és felnőtteknek. Az első olvasópróba után találkoztunk, hogy beszélgessünk kicsit.
      Nagyon örülök, hogy ismét a Cirókában rendezel, jó látni, hogy a társulat tűkön ül, hogy újra dolgozhasson veled, a közönség pedig izgatottan várja a premiert. Most volt éppen az első olvasópróba, most elemeztétek az előadást, és most találkozott először az alkotógárda. Mi is ez a darab pontosan?
      A darab címe A lepkeoroszlán. Michael Morpurgo angol író és gyerekkönyv szerző regénye alapján készült a színpadi változat. Egy oroszlán és egy fiú életre szóló barátságáról szól. Ez a könyv Magyarországon kevésbé ismert, bár kapható a könyvesboltokban, de külföldön, az angolszász területeken sokkal ismertebb, mint itthon.
      Harmadik alkalommal vállaltál rendezést a Cirókában. Mi motivál, hogy vissza gyere Kecskemétre?
      Ha egy rendezőt visszahív egy színház, azt nyilván megbecsüli, és ha ráadásul jó körülmények között tudott dolgozni valahol, azért is hálás. Itt mind a két dolog adott volt, úgyhogy nagyon nagy szeretettel jövök vissza. Továbbá még számít az is, hogy mennyire sikerül a színház adottságait, igényeit a darabhoz igazítani, mennyi energiát fordít a Ciróka a darab megvalósítására, és azt látom, hogy ez itt nagyon ideálisan és jól történik. Talán a korábban itt készült rendezéseim sikere is ezt igazolja. Ezenkívül a társulat színészeivel is nagy öröm együtt dolgozni, bár most ebben az előadásban, különböző technikai okok miatt, csak a színészcsapat fele társulati tag, ketten pedig vendégszínészként szerepelnek.
      Mikor lesz a bemutató?
      November 25-én, bő egy hónap múlva. Addig sajnos nem tudunk minden nap próbálni, de természetesen ebben az előadásban is megkíséreljük magunkat olyan kihívások elé állítani, amelyekben új formákat próbálhatunk ki. A színpadtér például nagy vállalás a színház számára: olyan díszletet gyárt le a műhely, ami amellett, hogy elég bonyolult, még nagy is lesz. Másrészt megpróbáljuk egy olyan színházi világ formai elemeit végigjárni, ami Magyarországon kevésbé használt. Elárulhatom, hogy ennek a történetnek a fele Dél-Afrikában játszódik, így ebből következően, Afrikában elterjedt színházi formákra is támaszkodunk a munka során.
      Rendezőként miért éppen erre a darabra esett a választásod?
      Ezzel a szöveggel Írországban találkoztam, ahol az életem felét töltöm. A gyermekemnek két évvel ezelőtt kötelező olvasmány volt az iskolában, ez ugye azt jelentette, hogy esténként együtt olvastuk. Így ismerkedtem meg a regénnyel. Úgy éreztem, hogy a történetben nagyon sok drámai erő és szépség van, továbbá láttam azt is, hogy hogyan hatott a fiamra, aki akkor 8 éves volt. Az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne bemutatni ezt a Magyarországon nem ismert történetet itthon. Most a Hamupipőkével és a Ludas Matyival ellentétben, nem újramesélünk egy már jól ismert történetet, hanem megmutatunk egy újat, ami nagy felelősség és izgalmas feladat.
      Épp a napokban kaptál egy komoly díjat, elismerést, a 9. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén. Mit jelent ez pontosan számodra?
      Szerintem a díjaknak csak örülni szabad. Meg jó az, ha a szakma egy része előtt néha-néha megmérettetik egy előadás, tehát nem csak a gyerekközönség, vagy az ifjúsági közönség előtt játsszuk. Mivel már egy éve bemutattuk ezt az előadást a Kolibri Színházban, (Nincsenapám, seanyám c. előadás, szerk.) tudtuk, hogy mi az, ami működik benne, és mik a nehézségei. Tehát nem erre voltunk elsősorban kíváncsiak, hanem a szakmabeliek, kollégák véleményére, akiknek általában csak egy-egy fesztiválon van esélyük látni más előadásait. Sajnos a gyermekeknek, fiataloknak történő színházcsinálás még mindig a nagyszínházi szakma perifériáján van. Az ilyen előadások alig kapnak szakmai visszhangot, a krtikusok – néhány kivételtől eltekintve – sem látják ezeket a munkákat, különösen a vidékieket. Tehát ebből a szempontból nagy öröm ezen a fesztiválon részt venni és díjat kapni. Ami kevésbé örömteli, hogy aki díjat kap, az rögtön szerez magának egy-két haragost azok körében, akik éppen nem részesültek elismerésben. De ha lehetek szerénytelen, már ehhez is hozzászoktam és ezért most sem lepett meg. Pedig a zsűri, nagyon okosan, olyan díjakat adott ki, amelyek nem rangsorolták az előadásokat egymáshoz képest. Egy hosszú és részletes szakmai magyarázatot is csatoltak hozzá, amelyben összefoglalták, hogy az adott produkció milyen szempontok alapján érdemelte ki az elismerést. Fontos ez a visszajelzés nagyon, hiszen megerősíti az alkotót abban, hogy nem halad téves úton.
      Visszatérve a Lepkeoroszlánra, mit üzennél a gyerekeknek, miért lesz izgalmas ez az előadás?
      Sok gyereknek van otthon kutyája vagy macskája, vagy valamilyen háziállata. Ezek a gyerekek tudják, hogy milyen erős kötődést lehet kialakítani egy állattal. A barátságnak, a kötődésnek, a hűségnek, valami erős esszenciája jelenik meg az ember állat viszonyokban. Mi ennek megyünk utána, csak itt nem egy kutyáról vagy egy macskáról van szó, hanem egy különleges fehér oroszlánról, amelyik életre szóló barátságot köt egy kisfiúval. 




      Összes munkatárs


      • Apró Ernő
        bábszínész

      • Barcsik László
        hangosító

      • Bodor Éva
        szervező

      • Borsosné Oláh Nóra
        pályázati ügyintéző

      • Bujdosó Zsolt
        világosító

      • Emőd Krisztina
        bábkészítő

      • Fülöp József
        bábszínész

      • Ivanics Tamás
        bábszínész

      • Katona Zoltán
        világosító

      • Keller Dániel
        díszítő

      • Kiszely Ágnes
        igazgató

      • Kormos Zsolt
        hangosító

      • Krucsó Júlia Rita
        bábszínész

      • Kuthy Ágnes
        főrendező

      • Lendváczky Zoltán
        bábszínész

      • Mag Zoltán
        gondnok

      • Mogyorósi Levente
        díszítő

      • Nyirkó Krisztina
        bábszínész

      • Ifj. Sári Miklós
        báb-és díszletkészítő

      • Sáriné Gubacsi Éva
        báb-és díszletkészítő

      • Seres Erzsébet
        közönségszervező

      • Surányi Ráhel, Surányi Péter
        tiszteletbeli társulati tagok

      • Szabó Nóra
        ügyelő

      • Szörényi Júlia
        bábszínész

      • Vincze Kata
        bábkészítő

      • Vidovszky György
        vendégrendező