Ciróka bábszínház

TÁMOP

TÁMOP 3.2.3/A-11/1-2012-0037
TÁMOP 3.2.13-12/1-2013-0008

Támogatók

Facebook


Apró Ernő
bábszínész


Bemutatkozik a Ciróka
Apró Ernő bábszínésszel Sárosi Gábor beszélgetett.  Az interjú 2017. októberében készült.

Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Apró Ernő bábszínészt, aki éppen az idei szezonban játssza végig 50. évadját, azaz ennyi ideje van a színházi pályán. Hosszú út ez, sok-sok szép emlékkel, tapasztalattal. Nem is tudom elképzelni, hogyan lehet ennyi információt raktározni, színházakról, társulatokról, előadásokról, arról a rengeteg megtanult szövegről stb. Ernő már nagypapa, ám életenergiája és óriási szíve fiatalon és frissen tartja és ha megjelenik a színpadon kivétel nélkül óriási ovációval köszönik meg munkáját a gyermekek.

Kedves Ernő! Most, hogy az 50. évadot kezdted el bő egy hónapja a Ciróka Bábszínházban, kérlek, ülj fel velem egy időgépre és repüljünk vissza a legelső évadodhoz 1967-be, amikor még Szabadkán tapostad a deszkákat.
Igen, 67-ben, amikor elvégeztem a stúdiót, akkor hívták le vendégszerepelni Sinkovits Imrét a szabadkai Népszínházba, Az ember tragédiájába, Ádám szerepére. Mi, frissen végzett stúdiósok pár mondatos szerepeket játszottunk, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy színpadra kerülhettem Sinkovits Imrével. Próba előtt teljesen lazán beszélgetett, viccelt velünk, sminkelt, nagyon közvetlen volt, de a próbákon nem lazított. Játszott mintha előadáson lett volna.
Akkor gondolom, ő egy példakép lehet. Van még példaképed ebből az időszakból?
Igen persze. Latinovits Zoltán, aki szintén nálunk játszott néhányszor a Tóték című előadásban. Mielőtt a színpadra lépett, egyedül üldögélt a 10 fős öltözőben, kizárta a külvilágot, és koncentráltan készült a szerepre. De próbán is nagyon ügyelt a fegyelemre. Akkoriban ez meghatározó élmény volt számomra, hogy hogyan és milyen alázattal viszonyulnak a feladathoz. A Népszínházban 7 évet dolgoztam.
Hogyan jött mindehhez a báb?
Úgy, hogy abban a hét évben többször meghívtak vendégszerepre a bábszínházba, azaz a Gyermekszínházba, és így egyre nagyobb jelentősége volt számomra a bábos daraboknak. Aztán amikor állandó színészként felvettek volna, mondtam nekik, hogy vágjunk bele, kipróbálom.
Mi volt a legelső előadás, amiben báboztál?
A Csalavári csalavér, amit Bánd Anna rendezett. Ő volt akkoriban Budapesten az Állami Bábszínház főrendezője. Gyakorlatilag ő tanította meg nekem a bábmozgatást, azt, hogy tulajdonképpen hogyan is kel életre egy báb.
Tekinthető ez egy iskolának is, nem?
Tulajdonképpen igen.
Mikor költöztél Magyarországra?
’92-ben Győrbe, a Városi Bábszínházba szerződtem. Majd pedig Kovács Géza, a Ciróka Bábszínház akkori igazgatója hívott, hogy van egy üres státusza és szívesen dolgozna velem. Én meg elfogadtam, és a következő évadot már Kecskeméten, a Cirókában kezdtem.
Mi az, ami számodra meghatározó a Cirókában?
Kovács Ildikó rendező már az én érkezésem előtt is stúdió-szerű munkát vezetett a Cirókában. Ildikó nem az a klasszikus, megszokott bábszínházi rendező volt. Előrelátó, szakmailag nagyon tudatos, elemző, újszerű munkát végzett, és ezzel rátette a kézjegyét Ciróka későbbi munkájára is. És ez számomra is nagyon meghatározó élmény volt.
Az elmúlt 24 év Cirókás munkái közül ki tudnál emelni pár számodra emlékezeteset?
Nagyon szeretem például az Egérmenyasszonyt, meg Kovács Ildikó rendezésében a Triangulum és a Létramesék című előadásokat, valamint a Három narancs szerelmesét, vagy Kuthy Ági rendezésében a Gabi és a repülő nagypapa és a Csomótündér című előadásokat, amelyek az elmúlás, illetve a válás problémáit boncolgatják.
Áruld el nekünk, mi az, ami ennyi év után is kiugraszt az ágyból reggelente, hogy gyerünk a Cirókába? Mi az, ami a hétköznapokban motivál?
Nehéz megfogalmazni, de valójában a Ciróka olyan hely ahová még akkor is beugrok, ha nincs munka és nincs ott dolgom. Bemegyek egy kávéra, vagy csak szétnézek a társalgóban, megnézem a próbarendet, hogy biztos jól emlékszem-e. Olyan mintha hazajönnék, jó a társaság. És ahol ilyen a hangulat, ez az embert inspirálja az újabb és újabb feladatra.
Hogyan tervezed az elkövetkező éveket?
Volt már, hogy be akartam fejezni, de aztán meggyőztek, meg én is magamat, hogy folytassam a színházi munkát. Néha azért érzem már, hogy sok, hogy megterhel. Amúgy meg, sok a fiatal kolléga, így elkél egy nagypapa is a háznál. Mindig azt mondom, ha marasztalnak, hogy na, jó, még egy évad, aztán még egy…, de lehet, hogy ez az utolsó.  Nagyon jól érzem magam. Szeretek itt lenni.

 

 


Barcsik László
hangosító



Benkő Ildikó
művészeti titkár



Bodor Éva
szervező



Borsosné Oláh Nóra
pályázati ügyintéző



Bujdosó Zsolt
világosító



Emőd Krisztina
bábkészítő



Fülöp József
bábszínész



Ivanics Tamás
bábszínész



Katona Zoltán
világosító



Kiszely Ágnes
igazgató



Kormos Zsolt
hangosító



Krucsó Júlia Rita
bábszínész


Bemutatkozik a Ciróka
Beszélgetés Krucsó Rita bábszínésszel.  Az interjút sárosi Gábor készítetette 2017 októberében.

Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Krucsó Ritát, akit rengeteg előadásban láthattunk az elmúlt években. Személyisége és az általa alakított figurák alkotják a bábszínház egyik igazán markáns arcvonalát, melyben az anyai szerep megformálása, és annak végtelen cizellálása a cél. Egy igazán kitartó és magabiztos személyiség, aki nem engedi el fiatal lendületét, és energiájával, szeretetével megtölti a nagyterem színpadát, hogy aztán hazatérjen népes családjához ahol hasonló feladatokkal néz szembe nap, mint nap.

Hajózzunk vissza az időben, és mesélj nekünk kérlek a kezdetekről. Mikor és hogyan kerültél a Cirókába?Ahhoz sajnos nagyon vissza kell menni, nem is biztos, hogy tudok.
Tegyünk egy próbát!
Középiskolásként a debreceni Ady Gimi tanulója voltam, ami országosan ismert a drámatagozatáról. Amikor leérettségiztem felvettek a Vojtina Bábszínházba. Itt két évet töltöttem, ez indította el az érdeklődésem a báb felé. Nem voltam könnyen kezelhető gyerek. Asbóth Anikó, az akkori igazgató meg is jegyezte, hogy szerinte még tanulnom kellene. Felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, de akkor még nem volt bábszínész szak, így prózaira jelentkeztem, nem is vettek fel. Akkor úgy döntöttem nekivágok, és elmegyek Békéscsabára a Jókai Színház stúdiójába mesterséget tanulni. Nagyon jól döntöttem, és azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy ott kötöttem ki, pedig csak egy évig tartott. Gáspár Tibor volt az osztályfőnököm, aki megtanított a színészi létezés alapjaira, a gondolkodásmódra, sok örök igazságra, amiről aztán kiderült, hogy rengeteg hasznát vettem a főiskolán (Színművészeti Egyetem szerk.) és a mostani munkáimban. Sokszor előjönnek azok a mondatok, amiket annak idején Békéscsabán hallottam. Aztán 1999 körül a Vojtinás kapcsolataimnak hála, hírt kaptam, hogy a Ciróka bábszínészt keres. Megkerestek, elmentem Kecskemétre, és Kiszely Ági (igazgató szerk.) meghallgatott.
Felvételi, vagy egyszerű beszélgetés volt?
Nem is tudom, erről inkább Ágit kellene megkérdezni! Ő ismert engem, mint Vojtinást. Megfordultam akkoriban fesztiválokon, játszottam Cirókás rendezvényen, hallhatott rólam a szakmán belüli barátaitól is. Rumival (Rumi László rendező szerk.), Kovács Ildikóval, Kovács Gézával dolgoztam akkoriban, talán jó híremet keltették.
Mondhatni tűzközelben voltál?
Igen, tehát nem volt olyan jellegű meghallgatás, hogy például mondjak el egy mesét.
Mi volt a Cirókában az első darab, és benne az első szerep?
Hogy miket játszottam abban az évadban azt tudom, de hogy mi volt az első, arra nem biztos, hogy emlékszem.
Akkor mesélj arról, amire úgy gondolsz, hogy az első szerepem a Cirókában.
Az biztos, hogy a legfontosabb ember, bábszínész, és bábszínházi gondolkodó számomra Kovács Ildikó. Azt gondolom, hogy a mostani bábszínházi létezésben nehezebb az ő gondolkodásmódjával azonosulni, de én dolgoztam már vele Debrecenben, aztán itt a Cirókában is. Ja, és ott voltam Kovács Ildikó összes nyári táborában.
Ezeket hallva azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ilyen szempontból nézve ő volt a második anyukád.
Bábos-anyukám, aki valami úton-módon nagyon szeretett engem. Kolozsvár mellett Torockó volt a kedvenc helye. Egyszer el is vonult oda három hétre. Kitalálta, hogy én, meg egy barátnőm, - aki akkoriban szintén bábozott - menjünk vele, és jegyzeteljünk le mindent, amit mond. Minden költségünket fizetett csak legyünk ott vele, hallgassuk és jegyzeteljük a meséit. Aztán begépeltük az egészet. Így örökítette át a tudását a fiatal generációba. Ő már írogatott akkoriban könyveket, és ebben is segítettünk neki. Aztán fogtuk magunkat, kimentünk a temetőbe és lerajzoltuk a Torockói látképet, majd thai-chiztünk. Szóval nekem a Ciróka mellett ő a mindenem, ha bábszínházról beszélünk.
Viszont még nem mondtad el, hogy mi volt az első darab?
A létramesék.
Milyen életforma a színésznő és anyuka szerep egyszerre?
Nem egyszerű egyeztetni a kettőt. Ehhez kell a nyitott és rugalmas munkahely és nyilván, emberfüggő is a döntés. Az ember életében fontossági sorrendet kell felállítani. Nekem a gyerekeim és a család állnak az első helyen. Utána jön a színház. Sok esetben sikerül ezt megoldani, bizonyos helyzetekben azonban nem ezt várja el a színház. A színháznak működni kell, az előadásoknak létre kell jönniük és nem jó, ha például nem tudok benne lenni egy darabban és vendéget kell hívni emiatt.
Saját gyermekeidet szoktad a Cirókába hozni?
Persze, nagyon sokat hordtuk ide őket. De nem is olyan régen elköltöztünk. Ők most Pesten járnak iskolába. Én jelenleg napi szinten jövök-megyek, de a gyerekek elég idősek már ahhoz, hogy jól tudják kezelni, ha anya távol van.
Most pontosan milyen idősek a gyerekek?
13 és 10, épp ezért gondolom, hogy ez most jókor történt.
Nemrég érkeztetek haza külföldről, ahol a Medve ének c. előadást mutattátok be.
Igen, Erdélyben voltunk. Gyergyószentmiklóson játszottunk óvodásoknak, akik nagy örömmel és érdeklődéssel fogadtak minket. Négy nap alatt ötször mutattuk be az előadást.
Tehát ugyan olyan jól fogadták ott is, mint itthon?
Nem kell ezt túlmisztifikálni. 4-5 éves gyerekekről beszélünk, akik nem tudják, hogy mi az, hogy ők székelyek, mi az, hogy magyar a néni. A lényeg, hogy értik, amit mondok. Ez egy mese, amire ugyanúgy reagáltak. Ugyanúgy voltak kis ártatlan, ijedős gyerekek, vagy nevettek szívből.
Utoljára pedig mesélj nekünk egy sztorit, ami megmelengette a szíved itt a Cirókában. Valami olyat, ami  megerősített abban, hogy továbbmenj, és ne add fel, még ha olykor nehéz is.
Legmélyebb élményem egy Medve ének előadás után volt. A kisteremben játsszuk, így közelebb ülnek hozzánk a gyerekek, és könnyebben meg tudja érinteni őket az adott darab. Az egyik előadás után történt, hogy váratlanul odajött hozzám egy kisfiú és megkérdezte tőlem, hogy megölelhet e. Természetesen meg is ölelt. Az, hogy az előadásban játszó Macit megölelik, megpuszilják az természetes, de hogy engem, ez meglepő volt. Volt egy másik eset is, amikor az előadás után, miközben már vették a kabátjukat, egy gyerek utánam szólt,  hogy: „Néni, néni!”! Megfordultam, és láttam, hogy a kabátja zsebéből egy diót vesz elő és azt mondja: „Ezt neked adom!”. Szóval megajándékozott engem. Azóta is őrzöm azt a diót az öltözőben. 


Kuthy Ágnes
főrendező



Mag Zoltán
gondnok



Nyirkó Krisztina
bábszínész


Bemutatkozik a Ciróka
Nyirkó Krisztina bábszínésszel Sárosi Gábor beszélgetett, 2017 októberében.

Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Nyirkó Krisztina bábszínészt, akinek az idei évad egy részét még ki kell hagynia, ugyanis nemrégen született meg első gyermeke, és anyai teendői elszólították a deszkáktól. Krisztit a nagyérdemű elsősorban csengő hangja és tündéri mosolya alapján azonosítja be. Színpadi jelenléte üde és varázslatos, emiatt sokszor láthatjuk főszerepekben is. Egy mesebeli rózsás kunyhóban képzelem el ezt a beszélgetést, ahová különféle cifraszínű énekes madarak röpdösnek be társalgásunk során…

Hol tanultad a mesterséget? Bábszínésznek készültél már a kezdettekkor is?
Mivel szüleim a Veszprémi Petőfi Színházban dolgoztak, szinte az egész gyerekkoromat ott töltöttem. Elég hamar megfertőzött a színház varázsa, amióta tudom az eszem, színésznőnek készültem. Ezt az elhatározást csak erősítette, hogy gyerekszínészként kisebb-nagyobb szerepekben évről évre megmutathattam magam, mintegy 10 éven keresztül. Érettségi után nagy reményekkel felvételiztem is a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de nem vettek fel. Ekkor úgy döntöttem, hogy elkezdek tanulni egy civil szakmát, de nem bírtam sokáig, egy év után felvételiztem a Keleti István Művészeti Iskolába, ahol szerencsére fel is vettek és végre újra azzal foglalkozhattam, amit igazán szeretek. A KIMI-ben (Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola, szerk.) második évben választhattunk, hogy a Bárka Színház, vagy a Kolibri Színház stúdiójában folytatjuk a tanulmányainkat. Akkor még nem gondoltam magamra potenciális bábszínész jelöltként, ezért sokáig a Bárka stúdiójába vágytam. A második tanév kezdete előtt pár héttel viszont a Kolibri Színházzal álmodtam, egy nagy színes, mozgalmas festményként jelent meg előttem. Általában hallgatok a megérzéseimre, szóval, ahogy felébredtem, egyből jeleztem az iskolának, hogy irányt váltanék. Így kerültem közelebbi ismeretségbe a bábozással. Megtapasztaltam, hogy mennyire sokszínű, varázslatos nyelvezete ez az előadó művészetnek, a harmadik év végére pedig már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Kiket tartasz mentoraidnak a bábszakmában?
A Kolibri stúdiójában Török Ági és Szívós Kari tanítottak meg a bábozás alapjaira, de a legtöbbet azt hiszem itt, a Cirókában tanultam a közös munka során a kollégáimtól.
Hogyan kerültél a Cirókába? Mikor?
2013-ban, pont amikor utolsó évemet töltöttem a stúdióban, castingot hirdetett a színház, én meg eljöttem szerencsét próbálni. Még most is emlékszem az érzésre, amikor először beléptem, teljesen elámultam, hogy milyen varázslatos hely ez. Azóta pedig szinte a második otthonom.
Mi volt az első, számodra is kimagasló szerep/feladat a színházban?
Az első itt töltött évadomban megkaptam a címszerepet Vidovszy Gyuri rendezésében, a Hamupipőkében. Bár kicsit izgultam a nagy feladattól, de nagyon élveztem a próbafolyamatot. Az egész kísérletezéssel kezdődött, közösen találtuk meg az előadásra jellemző különleges játékmódot, technikát. Kis érdekesség, hogy mivel előző évadban felújítottuk az előadást, így ez volt az a darab, amiben kisfiam születése előtt utoljára a Ciróka színpadára léphettem, már igencsak kerekedő pocakkal.
Van e olyan szerep amit mindennél jobban szeretnél játszani? Miért?
Nehéz egyetlen szerepet kiemelni. Még a pályám elején vagyok, arra vágyom, hogy sokfélét játszhassak. Nagyon élvezem a naiva szerepeket, de azt hiszem izgalmas feladat volna, ha a karakteremtől gyökeresen eltérő szerepet is eljátszhatnék. Valamint az énekes szerepek mindig közel állnak a szívemhez, abból sosem elég.
Régóta terveztétek a férjeddel, hogy gyereket vállaltok, vagy rábíztátok a sorsra, hogy mikor érkezzen? 
Bár én mindig nagyon szerettem volna kisbabát, a férjem, a racionalitás képviselője a családban, türelemre intett. Az esküvő után már elkezdett érni a vágy mindkettőnk szívében. Szerintem a környezetünkben is már mindenki számított rá hogy lassan jön a baba, valahogy benne volt a levegőben. Mégis egy csodás meglepetésként ért minket az a bizonyos pozitív teszt.
Mutasd be a babád légy szíves. Hogy hívják? Milyen idős? Mit csinál mostanság?
Kádár Vince, három hónappal a háta mögött, már megduplázta a születési súlyát, kezdi megszeretni a babakocsiját, lassan kinövi a hordozókendőjét, az összes játékát megkóstolja, jókat nevet, mindenre rácsodálkozik és természetesen az ujja köré csavarja a szüleit.
Mik a tervek a közeljövőben, hogyan fogsz tudni visszakapcsolódni a bábszínház mindennapjaiba? Mi lesz az első előadás, amiben újra láthatunk? Mit játszol benne?
Bár nagyon élvezem az anyaságot, hiányoznak a kollégáim-barátaim, várom, hogy mehessünk Kecskemétre. Mivel családommal Budapesten élünk, így egy kisebb szervezési bravúrt igényel, hogy újra munkába állhassak, de örök optimista vagyok. Terveink szerint már áprilisban Léna szerepébe bújhatok a Tündér ballonkabátban című előadásban.
Gondolom sokat beszélgettek a kollégákkal arról, hogy anyaként milyen nehézségekkel jár a bábszínházi munka. Milyen tanácsokat adnak neked?
Anyaként mindannyian más helyzetben vagyunk, más nehézségekkel kell megküzdenünk. Tanácsok helyett inkább az anyaság szépségeit osztjuk meg egymással.
Hogyan képzeled el az életed 10 év múlva? Ne ragaszkodjunk a realitásokhoz, azt kérném, hogy engedd el a fantáziád, és a lehető legjobb forgatókönyvet mondd el.
Nehéz kérdés, én inkább közelebbi terveket szoktam szőni, de megpróbálom. 10 év múlva szeretném, ha lenne egy általam létesített kutyamenhely, ami igazi kutyaparadicsom és minden hányattatott sorsú ebnek reményt és boldog otthont tud biztosítani. Megtanulom a kutya fizioterápia rejtelmeit és csodával határos módon sikerül, újra járni tanítani Lucky kutyánkat, aki jelenleg hátsó lábaira le van bénulva és kerekesszékben éli mindennapjait. Bármikor csípőből lefutok egy maratont és a teleportálás képességének birtokában egy szempillantás alatt bárhova meg tudok érkezni. A hajam mindig jól áll és az édességtől is csak fogyni tudok. Van egy mézeskalács házikónk, amiben mindig fahéj illat van és minden vasárnap családostul elugrunk Afrikába elefántot simogatni. De a legeslegjobban azt szeretném, hogy a kisfiam 10 év múlva is olyan őszintén, gondtalanul tudjon mosolyogni, mint most és kicsiny családunk, ha lehet, legyen még összetartóbb.


Ifj. Sári Miklós
báb-és díszletkészítő



Sáriné Gubacsi Éva
báb-és díszletkészítő



Seres Erzsébet
közönségszervező



Szabó Nóra
ügyelő



Vincze Kata
bábkészítő



Szörényi Júlia
bábszínész