Borsosné Oláh Nóra

pályázati ügyintéző

„Amikor egy anyagdarabból vízesés lesz, vagy éppen elefánt egy pár nap leforgása alatt, az szerintem egy csoda.”

Kérlek, mesélj arról, honnan és mikor érkeztél a Cirókába!
A Szegedi Tudomány Egyetemen végeztem angol szakon. Nyelviskolában, felnőtteket kezdtem tanítani itt Kecskeméten, amit nagyon szerettem. A gyerekek születését követően be kellett látnom, hogy nem tudom összehangolni a gyerekek napirendjét a korábbi időbeosztással, mert esténként voltak leginkább óráim. Amikor elkezdtem új munkahelyek után nézelődni akkor találkoztam egy lehetőséggel. A Ciróka Bábszínházba kerestek kulturális közfoglalkoztatottakat. Tudtam, hogy ez olyan időbeosztással jár, ami a gyerekekhez hangolható, maga a bábszínház világa már akkor is vonzott, így belevágtam. Kezdetben általánosabb, adminisztrációs feladatokat láttam el, amivel az itteni kollégák munkáját segíteni tudtam. Az itt töltött idő alatt, ismertem meg a bábszínház működését és kaptam egyre több feladatot, leginkább a könyvelő mellett, amit nagyon élveztem. Egy évig dolgoztam közfoglalkoztatottként, majd kaptam egy állandó státuszt. Ez éppen egybe esett azzal az elhatározásommal, hogy teremtsek az angol tanításon túl egy másik lehetőséget magamnak, amire támaszkodhatom a gyerekek mellett. Ezért elvégeztem egy társadalombiztosítási- és bérügyi szakelőadó tanfolyamot. A gazdasági ügyek soha nem álltak tőlem messze. Ezt a tudást itt a színházban kamatoztatni tudom, közben van lehetőségem emberekkel foglalkozni, kommunikálni, amit nagyon szeretek.

Milyen feladatokat látsz el a bábszínházban?
Menet közben alakult ki a konkrét munkaköröm. Mivel bőven voltak feladatok, így hamar bezárul a kör, hogy mi tartozik hozzám: legfontosabb a pályázatok megírásában való részvétel, a megnyert pályázatok nyomon követése és a hozzájuk kapcsolódó elszámolások dokumentálása. Mivel önálló gazdasági hivatalunk nincsen, így az én feladatom a központi gazdasági hivatal felé küldendő dokumentumok rendszerezése, előkészítése, valamint az Igazgatónő munkájának közvetlen segítése.

Ismerted a bábszínházat?
Korábban már a gyerekekkel jártunk ide előadásokra. Ami nagyon megfogott, amikor a bábszínházban kezdtem dolgozni, az a mesék világa. Hogy itt csodák történnek és készülnek. Például amikor egy anyagdarabból vízesés lesz, vagy éppen elefánt egy pár nap leforgása alatt, az szerintem egy csoda. A másik pedig az emberek. Tényleg olyan közösségben dolgozom, ahol jól érzem magam.
Sajnos az én gyerekkoromból kimaradt a bábszínházba járás. Amikor nagyobb lettem, akkor színházba mentünk néha. Viszont apukám rengeteget mesélt otthon, illetve sokat diavetítettünk. Így ismertem meg a János vitéz történetét vagy az Odüsszeuszt. Maga a diafilmezés egy szeánsz volt nálunk, mert a 25 kockás meséhez az apukám kiegészítő történeteket mondott, így körülbelül másfél óráig tartott.
Lehet, hogy emiatt is alakult ki nálam a könyvolvasás iránti rajongás.

Ezek szerint az olvasás a hobbid….
Emlékszem arra a pillanatra, amikor óvodás voltam és betegen otthon maradtam, akkor kiszaladtam anyukámhoz, hogy elmondjam neki, hogy a Gőgös Gúnár Gedeonból elolvastam egy mesét.  Azóta is, amikor csak tehetem, olvasok. Ez azt jelenti, hogy néhány éve kénytelen voltam átállni ebook olvasóra. Egyrészt nincs annyi helyünk, ahol ezt a rengeteg könyvet tárolni tudnánk, másrészt bárhová megyek, ezen az olvasón 100 könyvet magammal tudok vinni. Leginkább a családregényeket, történelmi regényeket és a skandináv krimiket kedvelem. Ha jobban belegondolok, mindenevő vagyok, talán hangulatfüggő, hogy mikor mit olvasok. Az ebook-ban is így csoportosítom a könyveket.

Ha falod a könyveket, az azt is jelenti, hogy egyszerre többet olvasol?
Nem. Egyszerre egyet olvasok. Ritkán van olyan, hogy félbe hagyok egy könyvet, inkább végigszenvedem. A Tüskevárat, amikor kötelező volt, akkor nem olvastam el, mert nem érdekelt, majd egy-két év múlva pótoltam. Utána minden évben újraolvastam a Téli berekkel együtt, annyira megfogott.

Hogy van ez a gyerekeidnél?
Ez egy nagyon nehéz téma nálunk. A gyerekeim azt látják, hogy a férjemmel olvasunk otthon, kicsi koruktól kezdve nekik is olvastunk, alkalomra mindig kaptak könyvet is és az én mértékemmel mérve keveset olvasnak.

A mai világban szerintem nagyon nehéz kérdés, hogyan csinálsz a gyerekből olvasót és mennyi ráhatásod van. Ezért anyaként már nem az a célom, hogy valamit rájuk erőltessek, hanem az, hogy bármilyen tevékenységet, legyen szó filmnézésről, könyvolvasásról, vagy főzésről, azt együtt csinálja a család. A többi majd kialakul. Szombat esténként például „szent sült krumpli” napot tartunk. Ez mindig egy jó családi program, fix időben, amihez mindenki tartja magát, ilyenkor sokat tudunk beszélgetni.

Van, amit még szívesen tanulnál?
Igen! Az egyetem alatt elkezdtem spanyolt tanulni, csak abbahagytam. Azt szívesen folytatnám.

Mi a kedvenc könyved?
Azt hiszem, leggyakrabban az, amit éppen olvasok. Nemrég olvastam egy könyvet, ami nagyon sokáig a gondolataimban maradt, Nina George: Levendulaszoba című regénye.

Hova utaznál el legszívesebben?
Skócia, Kanada, Új-Zéland, esetleg valamelyik skandináv ország.

Van olyan célod, terved, amelyet szeretnél megvalósítani a közeljövőben?
A kutyák és a macskák mindig felülírják a kertészkedési ötleteimet, de lassan azért haladok vele. Kis konyhakertet szeretnék csinálni. Egy ideig autodidakta módon egyszerű táskákat varrtam. Ez igazi flow élmény volt nekem. Varrtam, közben rádiót hallgattam. Jó lenne ezt visszaépíteni a szabadidőmbe. Újdonság számomra és nagyon hasznosnak találom az önismereti módszereket, szeretnék ezzel is foglalkozni egy kicsit. Alapvetően optimista vagyok, de nyilván vannak helyzetek, amelyeket nehezebben élek meg.  Szerencsére ez nem gyakori és ilyenkor mindig jön segítség. Az olvasást is használom arra, hogy kilépjek egy túlcsordult helyzetből. Ilyenkor csalok, vagyis olvasok és a megnyugvás után tudok a helyzetbe visszalépni.

Mit üzennél a 18 éves önmagadnak a mostani fejeddel?
Azt üzenném, hogy éljél, legyél lazább és állj ki magadért! Erről egyébként könyvet tudnék írni!