Lendváczky Zoltán

bábszínész

Bemutatkozik a Ciróka 
Lendváczky Zoltán bábszínésszel Sárosi Gábor készített interjút 2017 decemberében

Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a méltán híres Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Lendváczky Zoltán bábszínészt, aki 2008-ban végzett a Színművészeti Egyetem bábszínész szakán, Meczner János osztályfőnöksége alatt. Ezután elsősorban szabadúszóként jelent meg a bábszínházi palettán, majd a Ledpuppets társulattal utazta körbe Európát, képviselve a kortárs magyar bábszínházi formát a nemzetközi porondon. Idén szeptembertől azonban leszerződött a Cirókába, és most itt láthatjuk, ahogy kibontakoztatja tehetségét.

Mi történt pontosan veled, miután megkaptad a diplomádat? Kikkel dolgoztál?
Harmadéves egyetemistaként egy vizsgaelőadásban dolgoztam először Balázs Zoltánnal, a Maladype Színház művészeti vezetőjével. Egy bábopera volt a vizsgaanyagunk, a zeneakadémisták közreműködésével formálódott a zenei anyag, és Lellei Pali bácsi műhelyében készültek a bábok. Ez volt Gilbert & Sullivan: Mikádó-ja. Híre ment az előadásnak, nagy sikerrel játszottuk, szívesen emlékeztek rá még évekkel később is. Annyira meghatározónak gondoltam és éreztem ezt az első közös munkát, hogy nem sokkal később megkerestem Zolit. Szerettem volna folytatni vele a munkát, és a Maladype „része lenni”.
A társulat akkoriban épp átalakulóban volt, és úgy alakult,- nagy örömömre - hogy nekem is jutott benne hely. Az új tagokkal – velünk – együtt, egy új időszak is kezdődött a társulat életében, olyan meghatározó előadásokkal, mint a Leonce és Léna, a Tojáséj, a Woyzeck, az Übü király, Goethe Egmontja, Schiller Don Carlosa, vagy Shakespeare Macbeth-je. Az előadásokat gyakran bábos elemek is színesítették.
Sokfelé jártunk belföldön és külföldön egyaránt. Indiában, Iránban, Amerikában is vendégszerepeltünk és felléptünk Európa színházi fesztiváljain többek között Lengyelországban, Romániában, Hollandiában, Ausztriában, Szlovéniában, Szerbiában, Montenegróban. Itthon nyílt próbák, kamarakoncertek, workshopok és szabadegyetemek, felolvasószínházak, filmklubok, könyvbemutatók színesítették az intenzív munkát.
A kezdetben befogadó színházak nyújtotta színházi terek után, hamarosan saját játszóhelyünk lett. Önzetlen és lelkes nézői felajánlásokból, támogatásokból egy nyolcadik kerületi polgári lakás közösségi/színházi térré alakult. Valódi „találkozások” jellemezték a Maladypében töltött éveket, olyan izgalmas rendezőmesterek társaságában, mint Zsótér Sándor (Lorenzaccio, Figaro házassága, Brecht Don Juan-ja), Claudio Collova, (Woyzeck) vagy éppen Ivica Buljan(Roberto Zucco). Élveztem ezt az izgalmas időszakot.
Idővel egyre erősödött bennem az elhatározás, hogy jól esne a változás, szerettem volna más irányokat is kipróbálni, más műhelyekben dolgozni.
Mintha lezárult volna egy korszak bennem, azt gondoltam döntenem és lépnem kell, valamerre. Szabadúszó lettem és időközben megtapasztaltam milyen az, ha a magad ura vagy. Kiderül például mennyire vagy ambiciózus, hogyan tudod képviselni önmagad, van e olyan kapcsolatrendszered amit mozgósítani tudsz. Hogy mennyire vagy kitartó ebben, és hogy pl. hogyan hidalsz át, mondjuk egy nehezebb időszakot, amikor kevesebb a munka, s ezalatt hogyan tudod „frissen” tartani magad szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Persze ez csak néhány érintőleges kérdés, de talán egyaránt fontosak.
Volt jó és kevésbé jó időszakom ezalatt, szakmailag és magánéletben egyaránt. Sok esetben hiába terveztem bármit is. Utólag igazolódott egy jó vagy éppen rossz döntésem. A véletlen is közrejátszott, pozitív irányba lendített, vagy oldott meg egy általam akár problémának vélt kérdést is, és túl tudtam lendülni egy-egy nehezebb időszakon is.

Mesélj a  Ledpuppetsről ! Legemlékezetesebb előadás vagy fesztivál?
Néhány évvel ezelőtt találkoztam Remsey Dávid grafikus- illusztrátorral. Egy előadást látott a Maladypében majd az azt követő beszélgetéseink során vetődött fel a közös munka ötlete. Dávidot régóta vonzza a báb műfaja. A Remsey-család bábos hagyományait felélesztve és továbbgondolva született meg egy egyedi világú bábos performansz, amit több alkalommal játszottunk a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai múzeumban. Időközben Makra Viktória bábszínésszel és Dj Pandával kis csapattá alakultunk.
Így született meg a Ledpuppets bábos formáció melyben a „fekete színház” látványelemei és a Dávid által megálmodott világító bábok együttes hatása  egy  performansz-játék keretein belül érvényesül, élő zenei aláfestéssel. Míg az egyedi zenei világot Dj Panda különleges kütyüi és keverői teremtik meg, addig mi bábszínészek a mozgásvilág kialakításán agyalunk, Dávid pedig rendületlenül veti előbb papírra, majd térbe a plasztikus figurákat. Persze a vizuális látvány nem lenne teljes Halák András szakmai tudása nélkül, aki a bábok „fénykottái”- nak, fényhatásainak megalkotásával szinte már lelket önt beléjük.
Röviden mindenki azt teszi hozzá ehhez a közös alkotófolyamathoz, amit tud, szakmai megkötések nélkül, egy olyan munkafolyamat közben, amelyben elsősorban kísérletező kedvünk a vezérfonál.

Legemlékezetesebb előadás vagy fesztivál?
Több ízben jártunk már Kecskeméten, legutóbb épp a Színházak éjszakáján, valamint a Magyarországi Bábszínházak 13. Találkozójának off-programjában is helyet kaptunk. A kaposvári Bábszintér- Pályi János támogatásával- immáron többedik alkalommal hívott meg minket ez év őszén, és örömmel léptünk fel a pécsi Fényfesztiválon is. Májusban a németországi Morschen-ben járhattunk egy fesztiválmeghívásnak köszönhetően. Persze minden fesztivál más és más, és egytől-egyig inspirálóan hatnak ránk. Ahol megfordultunk eddig, igyekeztünk minden alkalommal kicsit a helyszíre szabottan is játszani, amit nagy örömmel vettek a nézők és játszótársaink lettek.
A performansz lehetőségei megadják nekünk azt a szabadságot, hogy bátran játszunk, kísérletezzünk tovább új elemekkel, hatásokkal, effektekkel, akár új karakterekkel/ szereplőkkel is.  A vizuális modell bővíthető, tovább gazdagítva ezzel a történetet.
Azok a visszajelzések, melyekkel eddig, és remélhetőleg ezután is találkozunk - abszolút pozitívak és bátorítóan hatnak, hogy jó irányba haladunk.

Mi vezetett pontosan a Cirókába? Hívtak, vagy jelezted, hogy jönnél?
2002-ben jártam először a Cirókában. Akkor még a Stúdió K társulatában játszottam. Felkérést kaptam Ágnestől, lenne-e kedvem, hogy egy készülő szöveg nélküli előadásban játsszam főszerepet, amelynek alapját Bruno Schulz novellái képezik majd. Nagyon örültem és persze hogy igent mondtam, majd kezembe kaptam a könyvet. Szinte azonnal megragadott az a burjánzóan gazdag és legtöbbször, fülledt buja világot ábrázoló stílusa. Azóta is az egyik kedvencem. Így jött létre a Teatro Magico című előadás, amit leginkább David Lynch-atmoszférájával tudnék leírni.
  Legutóbb, a 2015/2016-os évadban, a Vidovszky György rendezte Ludas Matyiban játszhattam itt, Döbrögiként. Idén tavasszal felmerült az is, hogy lenne-e kedvem ideszerződni. Azt gondoltam igen, szeretnék itt dolgozni, mert jó emlékek kötöttek ide, jó feladatokkal találkoztam, műhelymunkában dolgozhattam jó emberekkel, kollégákkal. Remélem meg tudom hálálni a bizalmat.

Milyen előadásokban, milyen szerepekben tekinthetünk meg az idei évadban?
Ebben az évadban Kuthy Ágnes rendezéseiben láthatnak majd az Ebcsont és Nyúlcipőben, amelyben egy rendszertő, pedáns gazdát és annak kutyáját formálom meg, valamint a Hogyan fogjuk csillagot? c. előadásban.

Van - e olyan előadás, rendező, vagy szerep amit már nagyon vársz?
Az utóbbi előadás azért is lehet majd érdekes, mert ahogyan én tudom, kevés szöveggel bíró, nagyrészt nonverbális produkciónak készül. Egy olyan előadásban ahol kevés szövegtestre támaszkodhatunk színészként, a próbafolyamat során felerősödnek más kommunikációs csatornák, mint pl. a mozgás, a test vagy a gesztusok jelentősége, és a bábtechnika tiszta nyelvezete, ha lehet így fogalmazni. Ez az előadónak és a nézőnek is egyaránt kihívás. Alkotóként a történetnek kevesebb eszköz tolmácsolásában is érthetőnek kell lennie; a néző részéről ez több figyelmet, asszociációt és talán türelmet kíván. Mindkét fél egyaránt dolgozik a közös sikerért. Izgalmas kaland lesz…

Jelenleg Kecskeméten élsz, vagy nap, mint nap lejársz Budapestről dolgozni? Van a Cirókának színészlakása?
Színészlakásom nincs Kecskeméten. Amikor előadásom van, vagy éppen próbálok egy új produkcióban, a páromnál lakom. Előfordul, hogy egy hét folyamán, akár többször is „fordulok” Budapest-Dunaharaszti/Kecskemét viszonylatában.

Milyen céljaid vannak ebben az évadban, vagy egyáltalán hosszútávon a Cirókában? Mit szeretnél elérni?
A szerződésem hivatalosan határozott időre szól.  Hogy hosszútávon mit hoz a jövő, azt nehéz megjósolni. Ez persze a formai része.
Ami biztos, és színészként izgat az az, hogy jó feladatokkal szeretnék találkozni, egy olyan közegben ahol jó együtt dolgozni. Szeretném tovább folytatni a Ledpuppets- el megkezdett utat is, és talán egy-egy önálló munkában is tovább fejlődni.