Ivanics Tamás

      bábszínész


      Bemutatkozik a Ciróka
      Ivanics Tamás bábszínésszel Sárosi Gábor készített interjút

      Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Ivanics Tamás bábszínészt, aki immár az 5. évad óta koptatja a Ciróka deszkáit, volt szerencséje sok izgalmas darabban játszani, és az elmúlt 3 évben már rendezőként is megcsillogtatta képességeit és tehetségét, ugyanis középiskolásoknak szánt drámapedagógiával ötvözött színházi előadásokat készített a társulattal.

      A bábszínész osztályban végeztél, mikor is?

      2013-ban végeztem a Színművészeti Egyetem bábszínész szakán.

      Milyen megfontolásból indultál a bábszínész osztályba felvételizni?

      Színjátszós voltam Egerben, ott elég nagy hagyománya volt már akkortájt is a diákszínjátszásnak. Venczel Valentin, aki a Gárdonyi Géza Színház színésze volt akkoriban, összefogta a színházkedvelő fiatalokat, és készített velünk előadásokat. Többen statisztáltunk, kaptunk kisebb szerepeket a színházban, aztán telt-múlt az idő, jött az érettségi és akkor egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy tök jó lenne színházzal foglalkozni felnőttként is. Beadtam a jelentkezést a Színműre, nem sikerült, több alkalommal sem, bukdácsoltam a rostákon, közben elkezdtem a magyar-kommunikáció szakot az egri főiskolán. Éreztem, hogy ez nem igazán az én utam, de mondom amíg nem vesznek föl, addig valamit muszáj csinálni... Aztán a sors egyszer csak irányba rakta az életem. Lengyel Pál, az egri Harlekin Bábszínház akkori igazgatója szerette volna dúsítani a társulatot, fiatalokat keresett, valamint kellő jelentkezés esetén be akart indítani egy bábszínész képző stúdiót. Valentint kérdezte meg, tudna-e ajánlani néhány fiatalt. Végül beindult a képzés, néhányan szerződést is kaptunk, tulajdonképpen beépültünk a bábszínházba. És itt kezdődött a szerelem. Két évadot töltöttem a Harlekinben, közben pedig hallottam, hogy indulni fog új bábszínész osztály az egyetemen. Ekkorra már olyan szinten elköteleződtem a bábszínházi műfaj mellett, hogy mindenképpen szerettem volna bekerülni.

      Volt-e olyan tanárod az egyetemen, akire azt mondanád, hogy ő volt a mentorod, a példaképed?

      Kifejezett példaképem soha nem volt. De ki tudok emelni pár embert. Még az egyetem előtt Valentin volt az, akinek nagyon sok mindent köszönhettem, mert nagyon jó érzékkel bánt a diákokkal és ő vezettet rá minket, mi az, hogy „színházcsinálás”. Lengyel Pálnak is nagyon hálás voltam, ő a bábot, mint eszközt tudta velem megszerettetni. Tehát nagyon jó alapokkal mentem az egyetemre. Volt a kezemben egy erős tudás, vagy egyfajta gyakorlatiasság, amit aztán nyilván nagyon nagy feladat volt továbbfejleszteni, kreatívabbá tenni. Aztán az egyetemről meghatározó számomra Alföldi Róbert és Zsótér Sándor, tőlük nagyon sokat kapott az osztályunk.

      Miután megkaptad a diplomát azonnal jöttél a Cirókába?

      Így van, olyannyira, hogy én már a gyakorlati évemet itt töltöttem.

      Ez hogy történt?

      Kuthy Ági (a Ciróka főrendezője, szerk.) felhívott, hogy megrendezi a Csomótündért, amit Gimesi Dóri  írt. Ehhez keresték a fiú főszereplőt és rám gondolt. Ági egyébként árnyjátékot tanított nekünk a suliban, ott ismerkedtünk meg. A Csomótündérből kijátszottunk egy bérletet, aztán jött a Cirókába rendezni Bereczki Csilla, aki osztálytársam volt az egyetemen. Ő a Gombos Jim c. előadást rendezte. Eddigre már annyira megszerettem a Cirókás létet, és azt a munkamorált ami itt van, hogy én kértem, hadd legyek benne. Aztán Ági elkezdte nekem rebesgetni, mi lenne, ha ide szerződnék, mert nekik nagyon kéne fiatal színész. Végül megköttetett a házasság. Emlékszem is, hogy próbáltunk, lejött az egész társulat a nagyterembe, Kiszely Ági (a Ciróka igazgatója, szerk.) egy tálca pezsgővel érkezett és egy rögtönzött esküvőt rendezett nekem és a Cirókának. Igent mondtam.

      Vannak-e az eddig itt töltött évekből olyan pozitív pillanataid még, amik megmelengették a szívedet?

      Olvastam egy élménybeszámolót interneten A vadhattyúról, amiben leírta a cikk írója, hogy a kislányával nézte az előadást, aki odafordult hozzá, hogy reméli, neki is olyan bátyja lesz, mint amilyen én vagyok az előadásban. Na ez mondjuk jól esett.

      Miért és hogy kezdődött az, hogy rendezői ambícióidat a Cirókában fektetted be?

      Már egyetem vége felé kezdtem azt érezni, amikor készültek a vizsgaelőadásaink, hogy olyan sokszor beleszólnék, de hát rettenetesen gyáva és bátortalan voltam. Nem mertem véleményt formálni. De azért ott fortyogott bennem az érdeklődés a rendezés iránt. Amikor idejöttem a Cirókába, rögtön  láttam, olyan a légkör, amiben simán meg lehet kérdezni a vezetőséget, hogy „figyelj már, van egy ötletem, mit szólnál hozzá?” Leginkább az indította be ezt a folyamatot, hogy azt tapasztaltam, kiszolgáljuk az óvodás és a kisiskolás korosztályt, de afelett nem játszik a bábszínház. Gondoltam, mennyire jó lenne, ha a tizenéveseket meg a felnőtteket is be lehetne ide csábítani saját előadással.  Jól esett, hogy Ágiék támogattak a rendezésben és az eddigi előadások megvalósításában.

      Mivel debütáltál?

      A Címzett: Anyegin volt az első. Szerettem volna kísérletezni egy kötelező olvasmánnyal. Emlékszem, mikor én jártam középsuliba, nagyon jó tanárom volt, de ő is keretek közé volt szorítva, és nem tudott igazán személyessé válni egy kötelező olvasmány sem. Pedig a klasszikus olvasmányok megszerettetésének pont az lenne a kulcsa, hogy a diákok képesek legyenek a történeteket a saját életükre rávetíteni és párhuzamot vonni.

      Emlékszem, hogy nagyon nagy sikere volt, sokszor játszottátok nem?

      Igen, nagyon jól vették hálisten, és most fel is támad hamvaiból, felújítjuk. Játszani fogjuk újra országszerte és Kecskeméten is.

      Ez után rendezted az EgyMást, utána meg az Így volt-ot, melyek hasonló színházi formára és drámapedagógiai eszközökre építettek. Idén mit tervezel?

      Idén kifejezetten szerettem volna egy olyan előadást, ami magáról a felnőtté válásról szól. Itt vannak ezek a „szerencsétlen” tizenévesek, akik ott állnak egy nagyon fura küszöb előtt, fel kéne nőniük valahogy. És nincs is más választásuk. Csomó mindent elvár tőlük a környezetük, a család, a tanárok, stb., de nagyon sokszor magukra vannak hagyva a problémáikkal. Nem találnak jó vezetőket, és csak egymással tudják megbeszélni a gondjaikat. Persze ez is fontos, de ez egy nagyon kényes korszak, amikor nagyobb törődést igényelnének. Ez egy útvesztő, nagyon könnyű eltévedni. Az sem mellékes, hogy az ember hogyha felnő, ne veszítse el a gyermeki énjét, valamit abból is meg tudjon őrizni. Szerettem volna egy erről szóló előadást, viszont az a helyzet, hogy idén kevés a ráérő színész a társulatban. Mindenki elfoglalt a futó előadások miatt.

      Mik a terveid? A Cirókában maradnál, vagy kalandoznál? El lehet-e ezt árulni?

      Érdekes, hogy ezt kérdezed, ez nagyon aktuális most az én életemben. Igazából másfél vagy két éve forog bennem a váltás gondolata. És nem azért, mert én itt ne érezném jól magam. Ellenkezőleg. Csodás lehetőségeket kapok és tényleg azt gondolom, hogy magas színvonalon folyik itt a színházcsinálás. Másik oldalról viszont nemrég múltam 30 éves, és azt érzem, most még vagyok annyira fiatal, hogy menjek, szétnézzek más társulatoknál is. Bennem van a kalandvágy, továbbá szeretném, ha másfajta impulzusok is érnének. Ágiéknak azért a fajta nyitottságért is hálás vagyok, hogy amikor csak tehetik, erre meg is adják a lehetőséget, és kiengednek. Jövőre egy bemutatóm lesz, a fennmaradó időben pedig vendégeskedem, ahol csak tudok. A távolabbi jövőt pedig még nem piszkálom.



      Összes munkatárs


      • Apró Ernő
        bábszínész

      • Barcsik László
        hangosító

      • Bodor Éva
        szervező

      • Borsosné Oláh Nóra
        pályázati ügyintéző

      • Bujdosó Zsolt
        világosító

      • Emőd Krisztina
        bábkészítő

      • Fülöp József
        bábszínész

      • Ivanics Tamás
        bábszínész

      • Katona Zoltán
        világosító

      • Keller Dániel
        díszítő

      • Kiszely Ágnes
        igazgató

      • Kormos Zsolt
        hangosító

      • Krucsó Júlia Rita
        bábszínész

      • Kuthy Ágnes
        főrendező

      • Lendváczky Zoltán
        bábszínész

      • Mag Zoltán
        gondnok

      • Mogyorósi Levente
        díszítő

      • Nyirkó Krisztina
        bábszínész

      • Ifj. Sári Miklós
        báb-és díszletkészítő

      • Sáriné Gubacsi Éva
        báb-és díszletkészítő

      • Seres Erzsébet
        közönségszervező

      • Surányi Ráhel, Surányi Péter
        tiszteletbeli társulati tagok

      • Szabó Nóra
        ügyelő

      • Szörényi Júlia
        bábszínész

      • Váriné Dósa Eszter
        művészeti titkár

      • Vincze Kata
        bábkészítő

      • Vidovszky György
        vendégrendező