Kuthy Ágnes

      főrendező


      Bemutatkozik a Ciróka

      Kuthy Ágnes rendezővel Sárosi Gábor beszélgetett, a Hogyan fogjunk csillagot? című előadás bemutatója előtt.

      Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Kuthy Ágnes rendezőt, a színház főrendezőjét, akinek épp a napokban debütál legújabb előadása a nagyszínpadon. Ági nyitottsága, kísérletezési vágya, és rendezői tapasztalata új színekkel bővítette a Ciróka világát.

      Kezdjük a legelején! Hogyan került az életedbe a színház és a bábok?
      Viccesen szólva, én genetikailag magamban hordozom a bábszínházat, hiszen édesapám (Tapasztó János, a magyar bábmozgalom egyik alapítója - a szerk.) volt az állami bábszínház bábszínészeinek tanítómestere. Hároméves voltam, amikor ő meghalt és én ott maradtam a sok általa készített báb és szövegkönyv között.  Állandóan ezekkel báboztam. Ma már úgy gondolok rá, hogy az apa hiányomat gyakorlatilag a bábszínház orvosolta.

      Érettségi után rögtön a bábszakma irányába mentél tovább?
      Ó, nem. Ez már sokkal hamarabb kezdődött.  Édesanyám ugyanis vers- és prózamondó előadóművész, aki tovább vitte édesapám gyermekműsorait, ahová én fokozatosan beolvadtam. Először kellékeztem, majd beálltam nyuszit fogni, aztán jött az úttörőcsapat bábszakköre, akikkel különféle fesztivál díjakat nyertünk. Innen már egyértelmű volt, hogy a báb és a gyerekek lesznek az én utam.
      Elvégeztem az óvónőképzőt, amit azért választottam, mert akkoriban ez volt az egyetlen hely, ahol bábot lehetett tanulni. Egy szerencse folytán bekerültem az Uborka politikai TV kabaréba, és a Süni és barátai sorozatba, bábozni. Majd elvégeztem a Kolibri Színház, majd a Budapest Bábszínház stúdióját, ahová később le is szerződtettek. De nem álltam meg itt, a rendezés felé szerettem volna elbillenni. Így jutottam ki Berlinbe, ahol bábszínházi rendezőnek tanultam.

      Mikor kerültél a Cirókába?
       Mikor is volt? 2013-ban, 5 éve. Kiszely Ágival (Ciróka igazgatója, szerk.) már akkor ismertük egymást, amikor a Kolibri Színháznál stúdiós voltam, hiszen ő akkor a Kolibriben dolgozott. Aztán Berlin után kaptam a professzoromtól egy darabot, mely a Gabi és a repülő nagypapa c. mese volt. A darab a halálról és az elmúlásról szól, így több színház is félt befogadni a repertoárjába. Aggódtak amiatt, hogy milyen eredménye lesz annak, ha ilyen komoly témákat feszeget egy bábszínház. Persze én tudtam már akkor is, hogy alapvetően az élet szépségére hívja fel a figyelmet.  Ági volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy nézzük meg, fogjunk bele. Az ő bizalma és támogatása által elkészülhetett ez az előadás és nagyon szép sikert ért el, mind szakmai, mind pedig a közönség szempontjából.

      Ez volt az első rendezésed Kecskeméten?
      Nem. Előtte már volt egy kísérletem, a Rút kiskacsa c. mese, de úgy érzem annak nem találtam meg az igazi formáját. Azonban már akkor is megmutatkozott az, hogy szeretek az itteni színészekkel együtt dolgozni.

      Mi az a különlegesség, ami itt tart a Cirókában? Hiszen akár Németországban is maradhattál volna.
      Én megfordítanám a válaszban a kérdést, úgy, hogy gyakorlatilag egészen a Cirókáig én vándoroltam, és mindenhol csak egy próbafolyamat erejéig lehettem egy csapat tagja.  És amikor elmegy onnan az ember, keletkezik egy nagy űr, és az az érzés, hogy igazán nem is tartozik sehova. Aztán jött a Gabi és a repülő nagypapa sikere, ami sok erőt és inspirációt adott.
      Nagyon szeretem az itteni színészeket, és szeretek velük dolgozni, mert együtt tudunk ötletelni és keresgélni. Azt is fontosnak tartom, hogy Kiszely Ágnessel  egy nyelvet beszélünk szakmailag, inspirálódni  tudunk egymástól.

      Mit gondolsz, az ország bábszínházai közül mi az, ami kiemelheti a Cirókát?
      Például az, hogy a Ciróka az országban az első, akinek több mint 7500 bérletese van a vidéki színházak közül. Továbbá fontos az is, támogatjuk a kísérletezést, ami ugyan veszélyes műfaj, hiszen nagyot lehet vele bukni, de nagyot tudunk vele dobbantani is. Szerencsére az utóbbi években sikerült olyan alkotókat megnyernünk, akikkel ez mindig sikerült. A kísérletezés mellett, természetesen a tanári és óvónői elvárásokat is ki kell elégítenünk.
      Továbbá ki kell emelnem még a Pestiek a Budai utcában felnőtt sorozatunkat is, mely országosan is egyedülálló kezdeményezés volt. Hiszen Kecskemétre hozunk olyan előadásokat, melyek a legjobb Magyarországon futó alternatív, vagy kőszínházi produkciók.
      ülön öröm, hogy Ivanics Tamás kezdeményezésére, már öt éve, középiskolásoknak szóló osztálytermi előadások is szerepelnek repertoárunkon.

      Óvodásoknak készül a Hogyan fogjunk csillagot c. mese.
      Igen. A mese arról szól, hogy egy kisangyal keresi a helyét és a célját a felhők feletti világban, azonban véletlenül leejt egy csillagot. Megszökik a földre, hogy megkereshesse. Útközben bajba jutott gyerekeknek segít, és a mese végére megtalálja a helyét, mint őrangyal. Mivel elsősorban óvodásoknak készítjük, így megpróbáltunk minden gondolatot a maga primer jelentésével használni, hogy egyszerűen kódolható legyen akár a 4 évesek számára is. Ez egy igen nagy kihívás volt. Üzenetében pedig a barátság, az elfogadás, a megbékélés, a kitartás, a hit jelenik meg, az empátia gyakorlásának készsége.

      Volt már teszt nézőtök?
      Igen, éppen ma nézték először, nagyon örülök annak, hogy élvezték az előadást. Nagyon technikás a darab, sok benne zene, kevés a szöveg, elsősorban burleszk jelenetekre épül. A mai kis nézők sok hasznos tanácsot adtak, mi pedig tovább csinosítjuk az előadást.

      Ha én lennék a kultúráért felelős miniszter, mit kérnél tőlem a jövőre nézve?
      A szakmai és anyagi megbecsülés mellett, elsősorban a társulatot bővíteném. Nagyon kevés a színészünk, le vannak terhelve, tehát szeretnénk, ha lennének még állandó társulati tagok. Mindemellett, megtartanánk a vendégszínészek meghívásának lehetőségét, ami mindig új színt és energiát hoz a társulatba.
      Jelenleg több mint 7500 bérletesünk van, ami azt jelenti, hogy a színészeknek nonstop játszaniuk kell, tehát kijelenthető, hogy kinőttük a bábszínház 148 férőhelyes nézőterét. Óriási meccs a, hogy hogyan osszuk le a bérleteseket egy évre. Nem szeretnénk a bérletre jelentkezőket visszautasítani csak azért, mert az évben nincs elég naptári nap. Fejleszteném a színház műszaki hátterét is mind hang, mind fénytechnika tekintetében, hogy minél színvonalasabb, látványosabb, a XXI. század elvárásainak megfelelő előadásokat hozzunk létre.

       

       



      Összes munkatárs


      • Apró Ernő
        bábszínész

      • Barcsik László
        hangosító

      • Bodor Éva
        szervező

      • Borsosné Oláh Nóra
        pályázati ügyintéző

      • Bujdosó Zsolt
        világosító

      • Emőd Krisztina
        bábkészítő

      • Fülöp József
        bábszínész

      • Ivanics Tamás
        bábszínész

      • Katona Zoltán
        világosító

      • Keller Dániel
        díszítő

      • Kiszely Ágnes
        igazgató

      • Kormos Zsolt
        hangosító

      • Krucsó Júlia Rita
        bábszínész

      • Kuthy Ágnes
        főrendező

      • Lendváczky Zoltán
        bábszínész

      • Mag Zoltán
        gondnok

      • Mogyorósi Levente
        díszítő

      • Nyirkó Krisztina
        bábszínész

      • Ifj. Sári Miklós
        báb-és díszletkészítő

      • Sáriné Gubacsi Éva
        báb-és díszletkészítő

      • Seres Erzsébet
        közönségszervező

      • Surányi Ráhel, Surányi Péter
        tiszteletbeli társulati tagok

      • Szabó Nóra
        ügyelő

      • Szörényi Júlia
        bábszínész

      • Váriné Dósa Eszter
        művészeti titkár

      • Vincze Kata
        bábkészítő

      • Vidovszky György
        vendégrendező