Nyirkó Krisztina

      bábszínész


      Bemutatkozik a Ciróka
      Nyirkó Krisztina bábszínésszel Sárosi Gábor beszélgetett, 2017 októberében.

      Sorozatunkban szeretnénk bemutatni a Ciróka Bábszínház társulatát. Jelen esetben Nyirkó Krisztina bábszínészt, akinek az idei évad egy részét még ki kell hagynia, ugyanis nemrégen született meg első gyermeke, és anyai teendői elszólították a deszkáktól. Krisztit a nagyérdemű elsősorban csengő hangja és tündéri mosolya alapján azonosítja be. Színpadi jelenléte üde és varázslatos, emiatt sokszor láthatjuk főszerepekben is. Egy mesebeli rózsás kunyhóban képzelem el ezt a beszélgetést, ahová különféle cifraszínű énekes madarak röpdösnek be társalgásunk során…

      Hol tanultad a mesterséget? Bábszínésznek készültél már a kezdettekkor is?
      Mivel szüleim a Veszprémi Petőfi Színházban dolgoztak, szinte az egész gyerekkoromat ott töltöttem. Elég hamar megfertőzött a színház varázsa, amióta tudom az eszem, színésznőnek készültem. Ezt az elhatározást csak erősítette, hogy gyerekszínészként kisebb-nagyobb szerepekben évről évre megmutathattam magam, mintegy 10 éven keresztül. Érettségi után nagy reményekkel felvételiztem is a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de nem vettek fel. Ekkor úgy döntöttem, hogy elkezdek tanulni egy civil szakmát, de nem bírtam sokáig, egy év után felvételiztem a Keleti István Művészeti Iskolába, ahol szerencsére fel is vettek és végre újra azzal foglalkozhattam, amit igazán szeretek. A KIMI-ben (Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola, szerk.) második évben választhattunk, hogy a Bárka Színház, vagy a Kolibri Színház stúdiójában folytatjuk a tanulmányainkat. Akkor még nem gondoltam magamra potenciális bábszínész jelöltként, ezért sokáig a Bárka stúdiójába vágytam. A második tanév kezdete előtt pár héttel viszont a Kolibri Színházzal álmodtam, egy nagy színes, mozgalmas festményként jelent meg előttem. Általában hallgatok a megérzéseimre, szóval, ahogy felébredtem, egyből jeleztem az iskolának, hogy irányt váltanék. Így kerültem közelebbi ismeretségbe a bábozással. Megtapasztaltam, hogy mennyire sokszínű, varázslatos nyelvezete ez az előadó művészetnek, a harmadik év végére pedig már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
      Kiket tartasz mentoraidnak a bábszakmában?
      A Kolibri stúdiójában Török Ági és Szívós Kari tanítottak meg a bábozás alapjaira, de a legtöbbet azt hiszem itt, a Cirókában tanultam a közös munka során a kollégáimtól.
      Hogyan kerültél a Cirókába? Mikor?
      2013-ban, pont amikor utolsó évemet töltöttem a stúdióban, castingot hirdetett a színház, én meg eljöttem szerencsét próbálni. Még most is emlékszem az érzésre, amikor először beléptem, teljesen elámultam, hogy milyen varázslatos hely ez. Azóta pedig szinte a második otthonom.
      Mi volt az első, számodra is kimagasló szerep/feladat a színházban?
      Az első itt töltött évadomban megkaptam a címszerepet Vidovszy Gyuri rendezésében, a Hamupipőkében. Bár kicsit izgultam a nagy feladattól, de nagyon élveztem a próbafolyamatot. Az egész kísérletezéssel kezdődött, közösen találtuk meg az előadásra jellemző különleges játékmódot, technikát. Kis érdekesség, hogy mivel előző évadban felújítottuk az előadást, így ez volt az a darab, amiben kisfiam születése előtt utoljára a Ciróka színpadára léphettem, már igencsak kerekedő pocakkal.
      Van e olyan szerep amit mindennél jobban szeretnél játszani? Miért?
      Nehéz egyetlen szerepet kiemelni. Még a pályám elején vagyok, arra vágyom, hogy sokfélét játszhassak. Nagyon élvezem a naiva szerepeket, de azt hiszem izgalmas feladat volna, ha a karakteremtől gyökeresen eltérő szerepet is eljátszhatnék. Valamint az énekes szerepek mindig közel állnak a szívemhez, abból sosem elég.
      Régóta terveztétek a férjeddel, hogy gyereket vállaltok, vagy rábíztátok a sorsra, hogy mikor érkezzen? 
      Bár én mindig nagyon szerettem volna kisbabát, a férjem, a racionalitás képviselője a családban, türelemre intett. Az esküvő után már elkezdett érni a vágy mindkettőnk szívében. Szerintem a környezetünkben is már mindenki számított rá hogy lassan jön a baba, valahogy benne volt a levegőben. Mégis egy csodás meglepetésként ért minket az a bizonyos pozitív teszt.
      Mutasd be a babád légy szíves. Hogy hívják? Milyen idős? Mit csinál mostanság?
      Kádár Vince, három hónappal a háta mögött, már megduplázta a születési súlyát, kezdi megszeretni a babakocsiját, lassan kinövi a hordozókendőjét, az összes játékát megkóstolja, jókat nevet, mindenre rácsodálkozik és természetesen az ujja köré csavarja a szüleit.
      Mik a tervek a közeljövőben, hogyan fogsz tudni visszakapcsolódni a bábszínház mindennapjaiba? Mi lesz az első előadás, amiben újra láthatunk? Mit játszol benne?
      Bár nagyon élvezem az anyaságot, hiányoznak a kollégáim-barátaim, várom, hogy mehessünk Kecskemétre. Mivel családommal Budapesten élünk, így egy kisebb szervezési bravúrt igényel, hogy újra munkába állhassak, de örök optimista vagyok. Terveink szerint már áprilisban Léna szerepébe bújhatok a Tündér ballonkabátban című előadásban.
      Gondolom sokat beszélgettek a kollégákkal arról, hogy anyaként milyen nehézségekkel jár a bábszínházi munka. Milyen tanácsokat adnak neked?
      Anyaként mindannyian más helyzetben vagyunk, más nehézségekkel kell megküzdenünk. Tanácsok helyett inkább az anyaság szépségeit osztjuk meg egymással.
      Hogyan képzeled el az életed 10 év múlva? Ne ragaszkodjunk a realitásokhoz, azt kérném, hogy engedd el a fantáziád, és a lehető legjobb forgatókönyvet mondd el.
      Nehéz kérdés, én inkább közelebbi terveket szoktam szőni, de megpróbálom. 10 év múlva szeretném, ha lenne egy általam létesített kutyamenhely, ami igazi kutyaparadicsom és minden hányattatott sorsú ebnek reményt és boldog otthont tud biztosítani. Megtanulom a kutya fizioterápia rejtelmeit és csodával határos módon sikerül, újra járni tanítani Lucky kutyánkat, aki jelenleg hátsó lábaira le van bénulva és kerekesszékben éli mindennapjait. Bármikor csípőből lefutok egy maratont és a teleportálás képességének birtokában egy szempillantás alatt bárhova meg tudok érkezni. A hajam mindig jól áll és az édességtől is csak fogyni tudok. Van egy mézeskalács házikónk, amiben mindig fahéj illat van és minden vasárnap családostul elugrunk Afrikába elefántot simogatni. De a legeslegjobban azt szeretném, hogy a kisfiam 10 év múlva is olyan őszintén, gondtalanul tudjon mosolyogni, mint most és kicsiny családunk, ha lehet, legyen még összetartóbb.



      Összes munkatárs


      • Apró Ernő
        bábszínész

      • Barcsik László
        hangosító

      • Benkő Ildikó
        művészeti titkár

      • Bodor Éva
        szervező

      • Borsosné Oláh Nóra
        pályázati ügyintéző

      • Bujdosó Zsolt
        világosító

      • Emőd Krisztina
        bábkészítő

      • Fülöp József
        bábszínész

      • Ivanics Tamás
        bábszínész

      • Katona Zoltán
        világosító

      • Kiszely Ágnes
        igazgató

      • Kormos Zsolt
        hangosító

      • Krucsó Júlia Rita
        bábszínész

      • Kuthy Ágnes
        főrendező

      • Mag Zoltán
        gondnok

      • Nyirkó Krisztina
        bábszínész

      • Ifj. Sári Miklós
        báb-és díszletkészítő

      • Sáriné Gubacsi Éva
        báb-és díszletkészítő

      • Seres Erzsébet
        közönségszervező

      • Szabó Nóra
        ügyelő

      • Vincze Kata
        bábkészítő

      • Szörényi Júlia
        bábszínész

      • Vidovszky György
        vendégrendező